kutatásban résztvevő személy: Balogh Piroska  

Az első magyar esztétaként számon tartott Szerdahely György Alajos életművének feltárására vonatkozó kutatási program célkitűzése kétirányú. Célja egyfelől az, hogy a közvetett módon ugyan sokak által idézett és hivatkozott, ámde csupán korabeli kiadásokban, kéziratokban, és szinte teljes egészében latin nyelven hozzáférhető életművet szövegkiadás, magyar fordítás, illetve angol-magyar bilingvis kommentárok és kísérő tanulmány révén mind a magyar irodalomtörténészek, irodalomkedvelők és számos más művészeti ág elkötelezettjei, mind a nemzetközi kutatás számára hozzáférhetővé tegye. Ez tehát a szerző esztétikai értekezéseinek, szépirodalmi érdekkel bíró verses és prózai alkotásainak, továbbá tudományos érdekkel bíró egyéb írásainak, elsősorban fellelhető levelezésének közzétételét, fordítását és kommentálását jelenti. Másfelől pedig célja a kutatási programnak, hogy az életművet megfelelően szituálja a kortárs környezetben, jelentőségét felmutassa, értelmezési horizontjának távlatait felvázolja – ezt a szövegkiadás kísérő tanulmányában summázandó hatástörténeti, művészetelméleti, életrajzi és poétikai szempontokra egyaránt kitérő vizsgálatok valósítanák meg.

A kutatás vázlatos munkaterve módszertani bontásban:
1. A szövegkorpusz feltérképezése: 
• kiadott szövegek összegyűjtése;
• kéziratok összegyűjtése különféle levéltári állományokból, kéziratkatalógus összeállítása: az OSzK Kézirattár, Jézus Társasága Magyarországi Rendtartomány Levéltára, MOL (Acta Jesuitica, Helytartótanácsi Levéltár tanügyi vonatkozásai), ELTE Egyetemi Könyvtár (Hevenesi-gyűjtemény), a Pannonhalmi Bencés Főapátság Könyvtára (Jesuitica, más néven Paintner-gyűjtemény) és a bécsi Österreichische Nationalbibliothek kézirattárának vizsgálatával;
• a kéziratok átírása, a szövegek digitalizálása.
2. A szövegkiadás folyamata: a szövegkorpusz rendezése, magyar prózai fordítás elkészítése, bilingvis szövegkritikai és tartalmi kommentárok megalkotása.
3. Az ily módon hozzáférhetővé tett életmű kontextualizálása, értelmezése. Ez részint paralell folyamat az 1. és 2. ponttal, amennyiben a levéltári kutatások fontos információkat hozhatnak e vonatkozásban. Másfelől pedig magában foglalja a 18. század neolatin irodalmára vonatkozó szűkös magyar, és annál részletesebb külföldi szakirodalom feldolgozását; a hatástörténet alakulásának bemutatását; a textusok művészetelméleti és esztétikai horizontjának felvázolását; pályakép rekonstruálását; a kortárs írói és irodalmi-történeti kapcsolatok feltárását.

A kutatási folyamat eredményeinek közzététele a következő formában tervezhető:
1. kritikai szövegkiadás, mely a latin szövegek mellett tartalmazza azok magyar fordítását, angol-magyar bilingvis kommentárokat, illetve kísérő tanulmányt;
2. a publikálási lehetőségektől függően tanulmánysorozat formájában az életpálya felrajzolása, az életmű kontextualizálása és értelmezése, mely kutatások összegzését a kiadás kísérő tanulmánya adja majd.

E kutatási projekt jelentőségét a magyar kultúra szempontjából jól mutatja, hogy Szerdahely életműve, azon belül is művészetelméleti írásai a maga korában Európa szerte ismertek és elismertek voltak, de ismertek és elismertek voltak magyar nyelven író kortársai között, már csak azért is, mert közel fél évszázadon át az egyetemi esztétikaoktatás tankönyveiként szolgáltak. Későbbi recepciójára nézvést sokatmondó a közismert adat, miszerint esztétikai munkáira többek között Benedetto Croce is hivatkozott. Poétikai alkotásainak korabeli presztízsét jól mutatja a nádori, udvari, főrangú személyektől érkező alkalmi „megrendelések” sokasága. Későbbi periferizálódása a magyar irodalomtörténeti kánonokban így egy igen lényeges hatóerő elfedését jelentette, és elsődleges oka épp a korszerű kiadás, részint pedig a fordítás hiánya volt. E hatóerő újbóli felfedése tehát a magyar kultúra európai nívóját kitűnően reprezentálná, amennyiben a jelenlegi nemzetközi tudományos kutatás egyik markáns vonulatába kapcsolódna be aktívan és termékenyen - ez az International Association for Neo-latin Studies 2006. nyarán Budapesten megrendezett konferenciájának, illetve a prágai Charles University esztétikatörténeti kutatásait koordináló Tomáš Hlobil professzorral folytatott egyeztetések tanulságaként bátran állítható. Fontos megemlíteni továbbá, hogy a szövegkiadások várható szakmai közönsége nem csupán a korabeli irodalomértés teljesebb megismerésében érdekelt kutatók körét, hanem interdiszciplináris spektrumot fed le, amennyiben a Szerdahely-szövegek értékes szempontokat nyújthatnak a magyarországi opera, festészet vagy kertművészet történetéhez is. Tekintve a tág művelődéstörténeti spektrumot és az összefoglaló jelleget, a kész kiadás remélhetően a nem szakmai alapon közelítő művelt olvasóközönséget is megszólítja majd. Végezetül érdemes kiemelni: e kutatási program mögött egy tágabb projekt van kibontakozóban, mely a Szörényi László vezette Magyar Neolatin Társaság és a Balogh Piroska által vezetett, fiatal kutatókból, PhD-hallgatókból álló munkacsoport kooperációjának eredménye lenne. E projekt célja, hogy a Bíró Ferenc professzor által szerkesztett Régi Magyar Költők Tára, XVIII. Század című sorozat szekciójaként a korszak neolatin irodalmát tegye hozzáférhetővé mind a magyar, mind a nemzetközi kutatók, olvasók számára. E szekció tervezett nyitódarabja a Szerdahely-kiadás, mint a korszak egyik legelismertebb, legnívósabbnak tartott életművét hátrahagyó szerző hagyatékának feldolgozása, mely egyszersmind a sorozat művészetelméleti, poétikai kontextusát is megteremti. Hangsúlyozandó, hogy itt nem csupán a magyar irodalom bibliográfiájának számszerű gyarapításáról van szó, hanem olyan terület feltárásáról, mely eleddig a szakkutatásnak, következésképp a magyar kulturális tudatnak is perifériájára szorult, holott a kortársak tájékozódásának, irodalmi tudatának szerves része volt. Ez a projekt tehát, és benne az itt kiemelt téma remélhetően hozzájárul a magyar kultúra egyik kevéssé méltatott, európai jelentőségű dimenziójának mind a magyar, mind a nemzetközi kulturális hagyományba történő újbóli, teljesebb és maradandóbb beemeléséhez.